Máday:)

Átjutottam a portán, és összesen két lépést tettem meg, amikor az aula közepén lévő Jeanne d'Arc-szobor mellett álló nő - aki a belépő diákokat pásztázta - rémesen éles hangon megszólalt, amitől, mint egy rossz filmben, mindenki megállt és lefagyott. A gondom az volt, hogy pontosan felém nézett. 

- Kisasszony! - mondta, és a vonalzójával intve magához hívott. A vér megállt bennem, annyira megijedtem. Totál leblokkoltam, és meg sem tudtam mozdulni. Aztán kikerült egy - eddig mögöttem haladó - rövid szoknyás lány, és zavartan a nőhöz ment. 

Még mindig ledöbbenve álltam, és a jelenetet figyeltem, ahogyan sok más diák is.

- Dorina, tudod, mi a különbség a gimnazista és az utcalány között? - kérdezte a nő hangosan, hogy mindenki jól hallja. A szoknyás lány (Dorina) megrázta a fejét, mire a nő folytatta. - A gimnazista szoknyája a térdéig ér, az utcalány szoknyája pedig - hajolt le, a kezében tartott vonalzót a lány szoknyája elé tette, majd diadalmasan közölte - huszonnyolc centiméterre a térde fölött.

- Elnézést, én... - kezdett mentegetőzni a lány, de már késő volt, a szigorú nő nem is foglalkozott vele, a karóráját nézte.

- Dorina, most pontosan reggel hét óra harminchét perc van. Ha gyors léptekkel számolom, akkor is hazaérsz hét perc alatt, átöltözöl három perc alatt, és visszaérsz újabb hét perc alatt. Itt várlak, nyomás! - mutatott a bejárat/kijárat felé.