SzJG 1:)
– Mindannyian megszívtuk – jelentette ki Dave nagy bölcsen, majd elkapta a röhögés. – De nem annyira, mint Ricsi. A kijelentése osztatlan sikert aratott, Cortez, Zsolti és Dávid megállás nélkül nevettek, Ricsi pedig idegesen fogta a fejét.
– Mi az? – kérdezte Virág.
– Hagyjátok már abba, ez nem vicces! Halljátok? – kiáltotta Ricsi, aztán inkább felénk fordult.
– Gondos…
– Mi van vele? Jó vagy kémiából, vagyis a jegyeid alapján – ráztam a fejem értetlenül.
– Pont ez az! Pontosan ez a baj! Gondos versenyre küld! –hadarta, a többiek pedig még jobban röhögni kezdtek.
– Mi? – hőköltem hátra. Na ne!
– Komolyan mondom! Kémiaversenyre küld! Ez nem igaz! Még a vegyjeleket se tudom!
Óra végén soha nem hallott mértékű röhögés rázta meg a termünket. Naná, hogy az én rajzom volt az oka. Jó, tény, hogy nem hasonlított Ricsire (Zsolti szerint ufó, Dave szerint viszont barack volt a lapomon), de én tényleg minden tudásomat összeszedtem. De legalább Ricsi nem haragudott meg, csak annyit kérdezett, hogy valóban így néz-e ki. Természetesen nem, de mindegy.
– Felmayer!
– Igen, tanár úr?
– Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? – mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat
kitakarta egy kerek satírozás.
– Az Gábor feje – közölte. – Nem láttam tőle rendesen!
A következő pillanatban megállt a suli előtt a sötétített üvegű fekete autó, és Dávid szállt ki
ingerülten. A fülébe dugott headsettel beszélt, az utolsó mondatát épp csak elkaptuk.
– Ne hívogasson! Fogalmam sincs, miről beszél – ezzel kirántotta a füléből a headsetet és
kikapcsolta a mobilját. – Halljátok, tegnap este óta pizzát akarnak rendelni a számomon. Valami
marha összekeverte, és egy pizzéria honlapján van a számom! Rémes, apám most fogja letiltatni, mert már nem győzzük elismételni, hogy semmilyen duplasajtos akcióról nem tudunk – rázta a fejét fáradtan. – Veletek mi újság? – nézett ránk, mire Ricsi, Cortez és Zsolti nem bírta tovább visszatartani, és hangos röhögésben törtek ki.
– Szerintetek ez vicces? – tárta szét a karját Dave. – Szerintük vicces – jelentette ki ránk
nézve.
– És végül tudtak rendelni a pizzériából? – kérdezte Virág nagy, csodálkozó szemekkel.
– Mit tudom én? Kit érdekel? Nem érted, hogy hajnalig csörgött a mobilom?
– Miért nem kapcsoltad ki? – szóltam bele, mire a három fiú, Cortez, Ricsi és Zsolti egy
hangos „húúú”-val díjazta a kérdésem. Dávid, mintha csak megsértettem volna, megrázta a fejét.
– Én sosem kapcsolom ki. Mi van, ha fontos hívás érkezik?
Erre nem tudtam mit mondani, ráadásul Kinga az a-s lányok csordájával a háta mögött
megérkezett, és egy pillanatra megállt mellettünk. – Nem tudjátok, mi volt tegnap a pizzériával?
Edzés után rendelni akartunk, de egy bunkó kezelő egyfolytában letette!
Cortez: 5/5* – összeillünk. Csak ő ezt még nem tudja.:)
– Kedves Virág – mosolyodott el erőltetetten Kardos, leengedve a kezében tartott dolgozatot.
– Igen? – mosolygott vissza Virág. Ő őszintén.
– Kedves Virág, sokat gondolkoztam a dolgozatodon.
– Tényleg? – csillant fel a szeme.
– Igen, azt hittem, valami vicc! – komorodott el Kardos egy pillanat alatt, és arcán dühös kifejezés suhant át. – Mégis hogy gondoltad, hogy az A betűk helyett csillagot rajzolsz, és hangulatjelekkel tömöd tele a dolgozatod? Rómeó meghalt, szomorú jel – olvasott bele Kardos a dolgozatba, mire az egész osztály röhögni kezdett. Én csak lehunytam a szemem, és a szám szélét rágva vártam, hogy lecsillapodjanak a kedélyek.
– Ugye az ötösökön kívül senki nem nevet? – nézett szét Kardos az osztályban, amitől egy pillanat alatt csend lett.
– Én… én csak ki akartam fejezni, hogy az egy szomorú rész – magyarázkodott Virág.
– Máskor inkább ne! Csak írd le. Ne kommentáld. Sajnálom.
Virág a helyére hozta a dolgozatot, én pedig azonnal elkértem. Hú, tényleg nem semmi. A fekete tollal írt, cifra dolgozat számtalan hangulatjelet tartalmazott, sőt, az epilógus valami ilyesmi volt: „Rómeó és Júlia története eléggé tanulságos, de közben olyan nagyon szomorú. :(:(”